OT § 95

Proverbs 19.16-25

6th Monday Lent Vespers

16

He that keeps the commandment keeps his own soul; but he that despises his ways shall perish.

ὃς φυλάσσει ἐντολήν, τηρεῖ τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν, ὁ δὲ καταφρονῶν τῶν ἑαυτοῦ ὁδῶν ἀπολεῖται.

И҆́же храни́тъ за́пѡвѣди, соблюда́етъ свою̀ дꙋ́шꙋ, а҆ нерадѧ́й ѡ҆ свои́хъ пꙋте́хъ поги́бнетъ.

17

He that has pity on the poor lends to the Lord; and he will recompense to him according to his gift.

δανείζει Θεῷ ὁ ἐλεῶν πτωχόν, κατὰ δὲ τὸ δόμα αὐτοῦ ἀνταποδώσει αὐτῷ.

Ми́лꙋѧй ни́ща взаи́мъ дае́тъ бг҃ови, по даѧ́нїю же є҆гѡ̀ возда́стсѧ є҆мꙋ̀.

18

Chasten thy son, for so he shall be hopeful; and be not exalted in thy soul to haughtiness.

παίδευε υἱόν σου, οὕτως γὰρ ἔσται εὔελπις, εἰς δὲ ὕβριν μὴ ἐπαίρου τῇ ψυχῇ σου.

Наказꙋ́й сы́на твоего̀, та́кѡ бо бꙋ́детъ благонаде́женъ: въ досажде́нїе же не взе́млисѧ дꙋше́ю твое́ю.

19

A malicious man shall be severely punished, and if he commit injury, he shall also lose his life.

κακόφρων ἀνὴρ πολλὰ ζημιωθήσεται· ἐὰν δὲ λοιμεύηται, καὶ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ προσθήσει.

Ѕлоꙋ́менъ мꙋ́жъ мно́гѡ ѡ҆тщети́тсѧ: а҆́ще же гꙋби́тель є҆́сть, и҆ дꙋ́шꙋ свою̀ приложи́тъ.

20

Hear, son, the instruction of thy father, that thou mayest be wise at thy latter end.

ἄκουε, υἱέ, παιδείαν πατρός σου, ἵνα σοφὸς γένῃ ἐπ᾿ ἐσχάτων σου.

Слꙋ́шай, сы́не, ѻ҆тца̀ твоегѡ̀ наказа́нїѧ, да мꙋ́дръ бꙋ́деши въ послѣ̑днѧѧ твоѧ̑.

21

[There are] many thoughts in a man’s heart; but the counsel of the Lord abides for ever.

πολλοὶ λογισμοὶ ἐν καρδίᾳ ἀνδρός, ἡ δὲ βουλὴ τοῦ Κυρίου εἰς τὸν αἰῶνα μένει.

Мнѡ́ги мы̑сли въ се́рдцы мꙋ́жа: совѣ́тъ же гдⷭ҇ень во вѣ́къ пребыва́етъ.

22

Mercy is a fruit to a man: and a poor man is better than a rich liar.

καρπὸς ἀνδρὶ ἐλεημοσύνη, κρείσσων δὲ πτωχὸς δίκαιος ἢ πλούσιος ψεύστης.

Пло́дъ мꙋ́жеви ми́лостынѧ: лꙋ́чше же ни́щь првⷣный, не́жели бога́тъ лжи́въ.

23

The fear of the Lord is life to a man: and he shall lodge without fear in places where knowledge is not seen.

φόβος Κυρίου εἰς ζωὴν ἀνδρί, ὁ δὲ ἄφοβος αὐλισθήσεται ἐν τόποις, οὗ οὐκ ἐπισκοπεῖται γνῶσις.

Стра́хъ гдⷭ҇ень въ живо́тъ мꙋ́жеви: а҆ безстра́шный водвори́тсѧ на мѣ́стѣхъ, и҆дѣ́же не наблюда́етсѧ ра́зꙋмъ.

24

He that unjustly hides his hands in his bosom, will not even [bring] them up to his mouth.

ὁ ἐγκρύπτων εἰς τὸν κόλπον αὐτοῦ χεῖρας ἀδίκως, οὐδὲ τῷ στόματι οὐ μὴ προσαγάγῃ αὐτάς.

Скрыва́ѧй въ нѣ́дрѣхъ рꙋ́цѣ своѝ непра́веднѡ нижѐ ко ᲂу҆стѡ́мъ свои̑мъ принесе́тъ ѧ҆̀.

25

When a pestilent character is scourged, a simple man is made wiser: and if thou reprove a wise man, he will understand discretion.

λοιμοῦ μαστιγουμένου, ἄφρων πανουργότερος γίνεται· ἐὰν δὲ ἐλέγχῃς ἄνδρα φρόνιμον, νοήσει αἴσθησιν.

Гꙋби́телю ра̑ны прїе́млющꙋ, безꙋ́мный кова́рнѣе бꙋ́детъ: а҆́ще же ѡ҆блича́еши мꙋ́жа разꙋ́мна, ᲂу҆разꙋмѣ́етъ чꙋ́вство.