OT § 47

Numbers 24.2-3, 5-9, 17-18

Nativity Vespers

Chapter 24

3

And he took up his parable and said, Balaam son of Beor says, the man who sees truly says,

καὶ ἀναλαβὼν τὴν παραβολὴν αὐτοῦ εἶπε· φησὶ Βαλαὰμ υἱὸς Βεώρ, φησὶν ὁ ἄνθρωπος ὁ ἀληθινῶς ὁρῶν,

И҆ воспрїи́мъ при́тчꙋ свою̀ речѐ: глаго́летъ валаа́мъ, сы́нъ веѡ́ровъ, глаго́летъ человѣ́къ и҆́стиннѡ зрѧ́й,

5

How goodly [are] thy habitations, Jacob, and thy tents, Israel!

ὡς καλοὶ οἱ οἶκοί σου ᾿Ιακώβ, αἱ σκηναί σου ᾿Ισραήλ!

ко́ль добрѝ до́ми твоѝ, і҆а́кѡве, и҆ кꙋ́щы твоѧ̑, і҆и҃лю:

6

as shady groves, and as gardens by a river, and as tents which God pitched, and as cedars by the waters.

ὡσεὶ νάπαι σκιάζουσαι καὶ ὡσεὶ παράδεισοι ἐπὶ ποταμῷ καὶ ὡσεὶ σκηναί, ἃς ἔπηξε Κύριος, καὶ ὡσεὶ κέδροι παρ’ ὕδατα.

ꙗ҆́кѡ дꙋбра̑вы ѡ҆сѣнѧ́ющыѧ и҆ ꙗ҆́кѡ са́дїе при рѣка́хъ, и҆ ꙗ҆́кѡ кꙋ́щы, ꙗ҆̀же водрꙋзѝ гдⷭ҇ь, и҆ ꙗ҆́кѡ ке́дри при вода́хъ:

7

There shall come a man out of his seed, and he shall rule over many nations; and the kingdom of Gog shall be exalted, and his kingdom shall be increased.

ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν, καὶ ὑψωθήσεται ἢ Γὼγ βασιλεία αὐτοῦ, καὶ αὐξηθήσεται βασιλεία αὐτοῦ.

и҆зы́детъ человѣ́къ ѿ сѣ́мене є҆гѡ̀, и҆ ѡ҆блада́етъ ꙗ҆зы̑ки мно́гими: и҆ возвы́ситсѧ па́че гѡ́га ца́рство є҆гѡ̀, и҆ возрасте́тъ ца́рство є҆гѡ̀:

8

God led him out of Egypt; he has as it were the glory of a unicorn: he shall consume the nations of his enemies, and he shall drain their marrow, and with his darts he shall shoot through the enemy.

Θεὸς ὡδήγησεν αὐτὸν ἐξ Αἰγύπτου, ὡς δόξα μονοκέρωτος αὐτῷ· ἔδεται ἔθνη ἐχθρῶν αὐτοῦ καὶ τὰ πάχη αὐτῶν ἐκμυελιεῖ καὶ ταῖς βολίσιν αὐτοῦ κατατοξεύσει ἐχθρόν·

бг҃ъ и҆зведѐ є҆го̀ и҆з̾ є҆гѵ́пта, ꙗ҆́коже сла́ва є҆диноро́га є҆мꙋ̀: поѧ́стъ ꙗ҆зы́ки вра̑гъ свои́хъ и҆ то́лщы и҆́хъ и҆зможди́тъ, и҆ стрѣла́ми свои́ми ᲂу҆стрѣли́тъ врага̀:

9

He lay down, he rested as a lion, and as a young lion; who shall stir him up? they that bless thee are blessed, and they that curse thee are cursed.

κατακλιθεὶς ἀνεπαύσατο ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἀναστήσει αὐτόν; οἱ εὐλογοῦντές σε εὐλόγηνται, καὶ οἱ καταρώμενοί σε κεκατήρανται.

возле́гъ почѝ ꙗ҆́кѡ ле́въ и҆ ꙗ҆́кѡ скѵ́менъ: кто̀ возбꙋ́дитъ є҆го̀; благословѧ́щїи тѧ̀ благослове́ни, и҆ проклина́ющїи тѧ̀ про́клѧти.

17

I will point to him, but not now; I bless him, but he draws not near: a star shall rise out of Jacob, a man shall spring out of Israel; and shall crush the princes of Moab, and shall spoil all the sons of Seth.

δείξω αὐτῷ, καὶ οὐχὶ νῦν· μακαρίζω, καὶ οὐκ ἐγγίζει· ἀνατελεῖ ἄστρον ἐξ ᾿Ιακώβ, ἀναστήσεται ἄνθρωπος ἐξ ᾿Ισραὴλ καὶ θραύσει τοὺς ἀρχηγοὺς Μωὰβ καὶ προνομεύσει πάντας υἱοὺς Σήθ.

покажꙋ̀ є҆мꙋ̀, и҆ не нн҃ѣ: ᲂу҆блажа́ю, и҆ не приближа́етсѧ: возсїѧ́етъ ѕвѣзда̀ ѿ і҆а́кѡва, и҆ воста́нетъ человѣ́къ ѿ і҆и҃лѧ и҆ погꙋби́тъ кнѧ̑зи мѡаві̑тскїѧ, и҆ плѣни́тъ всѧ̑ сы́ны си́ѳѡвы:

18

And Edom shall be an inheritance, and Esau his enemy shall be an inheritance [of Israel], and Israel wrought valiantly.

καὶ ἔσται ᾿Εδὼμ κληρονομία, καὶ ἔσται κληρονομία ῾Ησαῦ ὁ ἐχθρὸς αὐτοῦ· καὶ ᾿Ισραὴλ ἐποίησεν ἐν ἰσχύϊ.

и҆ бꙋ́детъ є҆дѡ́мъ наслѣ́дїе, и҆ бꙋ́детъ наслѣ́дїе и҆са́ѵъ вра́гъ є҆гѡ̀, и҆ і҆и҃ль сотворѝ крѣ́пость: